Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tokio Hotel : A Budapesti koncert - ahogy a rajongók látták!

2013.10.22

 12126.jpg  blog2.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

images.jpg

images--1-.jpg

Sikoltózó lányok, tömeghisztéria és a koncerthelyszínek előtt kígyózó sorok - Európa szerte ez a kép fogadja Billt és a többieket, amikor kiszállnak a turnébuszból. Egy szerencsés rajongó, Timi akinek szmélyesen is sikerült találkoznia a bandatagokkal, megosztja élményeit a POPCORN  olvasóival.

 

A megérkezés

Délre értünk fel a Symához, már kb. 12 méteres sor volt. Beálltunk a végére, és rátaláltunk az ismerősökre is. Kezdetét vette a végeláthatatlan várakozás. Eleinte még nem voltunk olyan szűkösen, mert a tömeg részekre volt osztva további kordonokkal. Olyan fél óra múlva már mindenki bujdosott át ezeken a szalagokon, és egyre nagyobb lett a tömegnyomor. Próbáltam a szélen maradni, ha esetleg jönnek a fiúk, akkor kaphassak autogrammot, de erre várhattunk.

 

Tömeg és várakozás

5 körül már annyira szorosan álltunk, hogy csak akkor kaptam levegőt, ha az arcomat az ég felé fordítottam. Közben fogtam Viki kezét, nehogy elveszítsem, de a karom közel volt már ahhoz, hogy kitörjön. Jött a TV2 stábja is forgatni, az még jobban hergelte a tömeget, sikítoztak és a TH-t követelték. A beígért fél 6-os beengedésből 6 óra lett. Amikor megindult a tömeg, nagyon kellett vigyázni, el ne essünk, bár az őrök próbáltak minket lassítani. A bejáratnál több helyen, de egyesével kezelték a jegyeket. Utána jött csak a nagy rohanás. A csarnokba először nem jutottunk be az első szektorba, emiatt nagyon ideges lettem, ugyanis 162 centimmel még akkor sem láttam szinte semmit, amikor lábujjhegyre álltam, ami kicsit fárasztó volt az egész napos álldogálás után kb. 5 perc múlva mondta az egyik secu, hogy még 30 ember bemehet.

 

Ájuldozó rajongók

Fogtam Viki kezét, és úgy elkezdtünk nyomulni, hogy a biztonsági őrnek sikerült is tisztességesen mellkason vágnia mindkettőnket. De a lényeg, hogy bejutottunk, és ott is tudtunk még furakodni. Találkoztunk olyan lányokkal is, akik Szerbiából jöttek el idáig a TH miatt. Az egyik közülük, igen lenge öltözetben, melltartóban nyomatta, de hát egészségére. Biztos Tomnak akart imponálni, a plakátja is tomos volt. Több ember is elájult, ki kellett őket emelni a tömegből. Mellettem az egyik lány már annyira rosszul volt, hogy sírt és folyt végig a szemfesték le a szemén, az arca pedig nagyon vörös volt. Nem sok levegőt kaphatott.

 

A koncert percei

8 után pár perccel pedig végre elkezdődött a nagy show! A nagy fémlapok, melyek a színpadot takarták, felemelkedtek, és feltűntek a srácok is. El se hittem, hogy Bill ott áll előttem, és az Über's Ende Der Welt-et énekli. Olyan volt, mint egy álom. Bill nagyon tisztán énekelt, és természetesen az egész előben ment! Sokat fejlődött. Egész végig tartotta a közönséggel a kapcsolatot, mindig beszélt hozzánk. Próbáltam megérteni mit mond, de akkora volt a hangzavar, hogy nem hallottam sokat. Azt sikerült megértenem, mikor mondta, hogy hétfőn a szüleik is velük voltak. Később pedig azt mondta, hogy ezt még meg fogják ismételni, és mennyire jó együtt lenni itt, mindannyian, és látni minket. Ezt többször is megismételte. A kis szünetekben, amikor ittak, mindig lelocsolták a közönséget is. Ez ránk is fért, annak ellenére, hogy folyamatosan ment a légkondi. A legutolsó szám az Ich bin da volt,ekkor már Gustav is elől dobolt, és Georg is kijött a többiekhez. Mindenki ujjongott, sikítozott, sokan sírtak is. Tom és Georg is bedobta a törölközőjét, Tom még a pengetőket is, Gustav meg persze a dobverőket. Igaz, az új albumról minden számot eljátszottak, mégis, mintha 15 perc lett volna az egész. Zárásképpen hatalmas ezüstkonfetti - eső hulllott ránk és a fiúkra is. Hoztam is haza belőle. Utána mind a négyen megköszönték a koncertet, és lementek a színpadról! Amikor a fiúk már nem voltak a színpadon, a tömeg elénekelte Georg-nak a Happy Birthday-t!

 

Kalandok a hotelnél

Eszméletlen volt! Utána mentünk a hotelhez, ahol megszálltak. Először nem volt ott senki, de utána kb. 10-en összegyűltünk. Nagyon hideg volt, és olyan 2 órát vártunk a fiúkra, mert azt mondták, lehet hogy, még visszajönnek. Éppen szálltunk volna már be a kocsiba, hogy induljunk haza, amikor megláttam, hogy jön a turnébusz. Pont a másik oldalon parkolt le, a szálloda oldalánál, ott is volt egy bejárat, oda sem értünk, már kísérték be a fiúkat a hotelbe. Autogramot is csak Tomtól kaptam, mert neki még odatudtam dugni a füzetet. Kérdeztem tőlük, hogy közös képet lehet-e, de nem nagyon figyeltek. Bill olyan gyorsan beviharzott, hogy szinte észre sem vettük. Utána gyorsan a többiek is. A busz pedig ott parkolt továbbra is. Közelebb mentünk, hátha látunk majd valamit, de a sofőr elég bunkó volt, és behúzta a függönyt. Mondjuk, azt ki tudtuk venni, hogy egy szőke nő ült bent, és nézi a tévét. Majd leültünk a busz mellé, és szomorkodtunk, miért nem voltak képesek, még egy közös képre sem. Közben az egyik lány felírta papírra németül, kijönnek-e még a fiúk, és odavitte a buszhoz, a sofőr épp telefonált, és mikor meglátta, még a fejét is elfordította.

 

Találkozás a fiúkkal

15 perc után aztán kijött Gustav. Oda is mentünk hozzá, kérdeztem tőle, hogy a fiúk is kijönnek-e majd, mondta, hogy igen, jönnek még ők is. Aztán adott autogramot, majd megkérdeztem, lehet-e közös képet készíteni. Azt mondta, persze. Lejött a lépcsőről, odaállt hozzá az egyik lány, majd én következtem, Viki lefényképezett, de én pont beszéltem, és Gustav sem vágott valami megfelelő fejet. Aztán én fényképeztem le Vikit, de mondtam utána Gustinak, hogy még egyet szeretnék, mert az előző rossz lett. Nagyon ari volt, szívesen csinálta az egészet. Szegény már olyan fáradt volt, törölgette a vakuvillanások után a szemét. Belesúgtam a fülébe hogy mosolyogj, erre ő mosolyogva mondja: " Jó, egy extra mosoly rendel" - de édi. Mindig kérdezte, hogy melyik kamerába nézzen. Aztán kiderült, hogy Viki ezt meg felvette videóra, de képem megint nem lett, de mások is lekaptak minket, és azok egész jól sikerültek. Utána elengedtük őt, mert már nagyon fáradt volt, bár kérdezte, hogy szeretne-e még valaki valamit. Miután beszállt, láttuk, hogy tarkóra tett kézzel nézi a tévét a buszban, és integetett nekünk. Gustav után kb. fél órával le jött Tom nagy napszemüvegben, de a másik kijáraton. Mindenki odament, de nem sikoltoztunk, normálisan viselkedtünk, ez főleg Billnél volt nagyon fontos. A secu nem nagyon örült neki, de Tom nem szállt föl, hanem megfordult, és elkezdett mindenkinek autogramot osztogatni. Mivel nekem már volt, ezért a közös képről kérdeztem, de az a szemüveges őr nem engedte, pedig Tomnak nem volt ellene semmi kifogása. Megkérdeztem az őrt, miért nem lehet, erre mondta, nincs már rá idő. Mikor rájuk vártunk, összecsaptam gyorsan egy köszönőlevelet a magyar rajongók nevében, és odaadtam  Tomnak. Először alá akarta írni, majd kérdezte angolul hogy For me? Mondom, igen, és odaadtam neki majd ő: Thank You. Beleírtam azt is, hogy remélem jönnek megint a Viva Cometre.

 

Bill kis, szőrős keze

Tom után kicsivel felbukkant Bill. Teljesen átalakulva: lelapított haj, kék melegítőnaci, meg persze az elengedethetetlen napszemcsi. A fiúk közül ő volt az, aki a legkevesebb időt szánt a rajongókra. Vele sem lehetett közös képet készíteni. Persze mindenkinek adott autogrammot. Ott álltam mellette, nagyon jó illata volt, és kis szőrős keze. Megköszöntük az autogramot, hogy Danke schön, ő meg: Bitte schön. Bill mindvégig a busz ajtaját figyelte, hogy mikor szállhat be. Amikor felszállt a buszra, lehajolt, és látszódott a fekete alsógatyája. A buszban, amúgy, ott ült még egy másik férfi is, szerintem ő volt a menedzserük, és vele volt az a szőke csaj, akiről írtam az előbb. Integettünk nekik, és ők visszaintegettek. Utoljára Georg jött. Barna melegítőegyüttesben volt, fején sityak, és összefogott haj, mikor meglátott minket, mosolygott. Ő is adott autogramot, és szívesen fényképezkedett volna, de neki sem engedték. Mikor a többieknek osztogatta az aláírásokat, akkor odabújtam hozzá, ráraktam a fejem a vállára. Nem tudom, sikerült-e valakinek lefotóznia, de Vikinek akkor pont nem kattant a gép. Nagyon jó illata volt. Mikor szállt fel a buszra, akkor utánakiabáltam, hogy jönnek-e a Cometre? De mikor hátrafordult, hogy válaszoljon, bezárták az ajtót.

 

Búcsú a TH-tól

Hát igen ............ Közben hordták ki a fiúk cuccait......... Én annyi táskát, meg bőröndöt életemben nem láttam. Több cuccuk volt négyüknek, mint egy egész osztálynak. Le is fényképeztük. Mikor végre mindent bepakoltak, elindultak a fiúk Bécs felé. Mi pedig kitartóan integettünk nekik. Így végződött a kedd, vagyis akkor már szerda volt, ugyanis hajnali egykor indultak útnak a fiúk. Az igazat megvallva, eleinte mérges voltam rájuk, hogy még sajtótájékoztatót sem képesek tartani, de mikor találkoztam velük a hotelnél, megértettem, miért is nem. Mind a 4-en nagyon ki voltak merülve, és ez Billen látszódott a legjobban. Sajnáltam szegényt, hisz, ha belegondolunk, ő mégsem élhet olyan életet, mint mi. Biztosan hiányoznak neki a barátai és a családja is. Ő máshogy tudja ezeket feldolgozni, mint a többiek, talán ezért is volt éjszaka ennyire, hogy is mondjam, nem önmaga. De akármennyire fáradt volt, a rajongókra így is szánt időt. Azokból, amiket tapasztaltam, nem hinném, hogy el lennének szállva maguktól. A konciba meg aztán tényleg beleadtak apait, anyait! Egyszerűen szuper volt, hatalmas show!

 

 

A mappában található képek előnézete Tokio Hotel

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.