Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az iskola falai között 9. rész

2013.08.01

 Bill, Tom, Georg és Gustav a turnébuszukba voltak, és nézegették a régi gyerekkori fotókat saját magukról. Annyi fénykép volt az asztalukon, mint egy hatalmas nagy postás kamion. Tomnak eszébe jutott, hogy meg kell hívnia szüleit, Georg és Gustavét is. Este a szülők találkoztak egy benzinkútnál, ahol a turnébusz megállt, és felvettek őket. A szülők öröm könnyek között nosztalgiáztak, a gyerekek, viszont a nevetéstől könnyes szemmel. Régi történeteket meséltek egymásnak a képpel kapcsolatban. Az egész éjjelt végig nosztalgiázták. A szülőket hazavitték, a 4 srác pedig folytatta tovább útját. Lefeküdtek aludni, de előtte az összes fényképet eltették egy nagy fekete dobozba. Tom izget-mozgot, forgolódott össze vissza. Valami rosszat álmodhatott, mivel az asztalán volt egy bögre tej, amit sikeresen felborítót. Bill a pohár törését hallotta, és felkelt, hogy megnézze jól van a testvére. Tom felriadt, és Billre nézett.

- Jól vagy Tom - mondta Bill.

- Igen persze, csak rosszat álmodtam, és felriadtam - felelte Tom dideregve.

- Te fázol? - kérdezte a lipcsei születésű srác.

- Igen. Nem tudom mi van velem. Adnál nekem egy takarót?- válaszolta Tom.

Bill azonnal a nappali felé szaladt, és megfogott egy élén kék színű szőrös takarót. Odaadta testvérének, és jól bebugyolálta vele, majd 3-as fokozatra bekapcsolta a mellette lévő fűtőkészüléket, majd ő is visszament aludni. Tom 25 perc múlva felkelt, és elment a konyhába gyógyszerért. Úgy hasogatott a feje, mint még soha. Véletlenül ahogy ment a konyha felé, belerúgott egy üveg innivalóba, ami felborult. Bill nem tudott testvérétől aludni, ezért megint felkelt, és odament Tomhoz. Nagyon aggódott testvére miatt, ezért egésznap mellette maradt, és nem aludt el. Tom bevette a gyógyszert, majd visszament az ágyához. Bill is vele tartott, de ő egy széken ült. Tom csak 10 perc után tudott elaludni, de abban a tíz percben Billnek valamit mondott, valami egészen különlegeset.

- Tudod mit álmodtam eddig? - kérdezte Tom.

- Nem tudom. Mit? - válaszolta Bill.

- Hogy újra az iskola falai között tanulunk mind a négyen. - mesélte Tom ikertestvérének.

Bill csodálkozva nézte bátyját és elállt a szava. Meg sem szólalt. Ahogy kimondta Tom Billnek hog azt álmodta, hogy újra az iskola falai között tanulnak, mind a négyen egy osztályban találták magukat 1995-ben. A külsejük nem változott. A tanár kihívta Billt a táblához, egy nagyon nehéz matek példára. A gyerekek kinevették őt. Kiabáltak rá nagyon csúnya szavakat. Bill nagyon rosszul érezte magát, míg a tanár is rossz szemmel nézett rá a külseje miatt. Bill úgy nézet ki, mint a koncerteken szokott. A haja oldalra volt zselézve, szeme fekete szemceruzával, és fekete porral volt megcsinálva, nyakában a halálfejes nyaklánca volt. Tom odarohant a tábla elé, testvére mellé, és elrángatta ki az udvarra őt. Georg és Gustav rögtön utánuk futott.

- Nem akarom ezt az egészet! - mondta Bill.

- Dehát mi történik velünk? Én ezt az egészet nem értem. - vágta rá egyszerre Georg és Gustav.

- Mindent megtudok magyarázni. - felelte Tom lehajlott fejjel.

- Azt kíváncsian várjuk. - válaszolta szintén egyszerre Georg és Gustav.

- Hát az úgy történt, hogy ........ izé......... jaj de kínos ez nekem. Mindenről én tehetek. Ne haragudjatok rám. Nem akartam mindenkit bajba keverni.

- Semmi baj. - jelentették ki a srácok.

Tom elmesélte a sztorit, amit tegnap a turnébuszban álmodott. A történet után, rögtön megoldáson kezdettek el gondolkodni, hogy vagyon hogyan fognak kijutni Tom álmából. Hirtelen a semmiből megjelent egy manószerűség. Kék színű volt, kis fehér gatyácskája, és ugyanolyan színű sapkácskája volt.

- Sziasztok fiatalok. Az én nevem törpapa, és azért jöttem egy fiatal srác álmába, hogy innen kihozzalak benneteket. - nyilatkozta ki a kis kék lény.

- Jézusom. Nagyon megilyesztettél. Mégis hogyan akarsz kijuttatni innen minket az én álmomból? - hangoztatta Tom.

- Tudjátok én egy olyan törp vagyok, akinek különleges varázsereje van. A kis zsebembe hordok mindig egy könyvet, ha most azt nektek előveszem, akkor méretű lesz, mint ti. Olvassátok el a hetedik lapon lévő varázsigét, és máris ott folytatódik majd az életetek, ahonnan abbahagytátok.

- Vagyis onnan fog folytatódni, amikor Tomnak fájt a feje, és odamentem hozzá? Akkor is ilyen álmot fog látni, vagy már rendesen fog tudni aludni, mint én vagy a többiek? - mormogta Bill.

- Igen, onnan fog folytatódni. Nyugodjatok meg, nem fog a fiatal ember újból ilyen, lidérces álmot álmodni. Most pedig olvassátok el a varázsigét, és közben alaposan koncentráljatok a hazatérésre.

- Szóval hetedik oldal. Á.......meg van, megtaláltam. Srácok mondjátok velem egyszerre: ABRAKA DABRA VIGYÉL EL, DE NE HOZD A LIDÉRCET! - beszélték hangosan a srácok.

A négy srác fehér fényt látott, majd elájultak. Két másodperc se kellett ahhoz, hogy felébredjenek.

- Mi történt? Hol vagyunk? - mondta riadtan Gustav.

- Én nem tudom, nem emlékszem. Szerintem itthon vagyunk. - válaszolta a két Kaulitz testvér.

Georg arra a kis lényre emlékezett, de arra se tisztán, aki megmentette őket. Még meg sem köszönték neki, amit értük tett. Tom az ebédnél egy kék szobrot pillantott meg az asztalon. Tudta, hogy az a törp papa nevezetű lényt ábrázolja. Étkezés után bevitte az ágyá feje fölött lévő polcra, és letette. Onnantól kezdve hogy letette a polcra, az a kis szobor lett a kabalája.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.