Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FLD: Feláldozhatók 10. rész

2013.08.01

Bill, Tom, Georg és Gustav éppen a nyaralójukban kerti partiztak a barátaikkal. A tűznél szalonnát és hagymát sütöttek, a grillen pedig különféle húsokat sütöttek meg. Miután jól tele ették magukat, kicsit pihentek, majd táncolni kezdtek. A fiúk a kedvenc zenekarjaikat hívták meg többek között a Green Day-t, a Metallica-t, és a Red Hot Chili Peppers-et. Hajnalig tartott a buli. A vendég zenekarok a fiúk vendég szobájukban aludtak el, majd másnap amikor felkeltek, útnak indultak a világkörüli turnéjukra. Ahogy elmentek a zenekarok rá egy órára a vendégek is távoztak. A srácok egy jó kiadósat aludtak. Az alvás után megreggeliztek, majd felöltöztek. Elmentek sétálni. A séta során beültek egy kávéházban kávézni. Az energiatöltő után kirakatokat néztek pihentetésképpen. Ahogy mentek, egy fekete csuklyás férfi Bill zsebébe tömött valamit. A fiú ezt nem vette észre, csak akkor amikor a kirakodóvásáron kifizette a csokis patogatott kukoricáját. A fizetés után mind a négyen félre álltak, és egy padra leültek. Bill kibontotta a papír és összeragasztott betűket vélt felfedezni a levélben. A levél így szólt:

Tisztelt Tagok!

Én egy kanadai kommandós vagyok, aki csapatokat keres, mivel az egyik esőerdőben fogvatartanak több millió embert. Ezek az emberek, akik a szegényeket, és az elesetteket fogvatartják, bérgyilkosok, illetve van közöttük őrült emberek, akik képesek felrobbantani mindent. A küldetés célja tehát az lenne, hogy ki kellenne szabadítani az embereket. Lehetőleg éjszaka menjetek, mert nem fognak látni a sötétben. Felszerelésről, majd magam kondoskodom. Találkozzunk a bécsi aluljáróban pontban 12:00-kor. Barátokat, vagy a szüleiteket ne hozzátok. Csak ti négyen gyertek.

Ahogy a négy srác elolvasta mindezt, kirázta őket a hideg. Majd utána pár perc múlva jó bulinak vélték ezt az egészet, és elválalták a küldetést. Pontban a bécsi aluljáróban voltak délben. Csak vártak, és vártak, de nem találtak ott senkit. 15 perc múlva egy fekete overálos pasas futott le a lépcsőn, majd odament a fiúkhoz.

- Sziasztok! Örülök, hogy elválaltátok ezt a nehéz küldetést. Gyertek velem, a kocsiban majd elmondok mindent részletesen.

A fiúk a férfi után mentek. Olyan messze állt meg a pasas hogy körülbelül 30 percet kellett nekik sétálni. Fél óra múlva bepattantak öten a kocsiba, és neki vágtak a hosszú útnak.

- Na szóval. Én Greg vagyok, a kanadai kommandócsapat egyik tagja. Azért titeket választottunk erre a küldetésre, mivel ti nem féltek semmitől, és bátrak vagytok. Mind a négyetek életrajzát lefutattuk a keresőben. Különösen Tom volt különleges, mert már volt egy kisebb bunyója. Igaz Tom? - mondta Greg.

- Igen. De az a nő megérdemelte. - válaszolta Tom, kicsit mérgesen.

- Vegyétek fel a fekete overálotokat, és a fekete keretes szemüvegeteket. Erről a szemüvegről tudnotok kell, hogy egy kis szoftver van beépítve, ami a képeket átküldi a laptopomra, így tudlak benneteket követni. A ruhátok be van poloskázva, arra vigyázzatok, hogy észre ne vegyék, mert különben ti is be lesztek zárva a többi fogvatartotakkal. Kaptok még egy kisebb fekete táskát. A táskában két kisebb fegyver van, illetve több olyan kis bicska, amelyet ha eldobtok az áldozatfelé, akkor a bicska 5 felé fog menni. Tömegben érdemes használni. Sok sikert. Én majd innen az autóból foglak benneteket figyelni. Ja, és mégegy ételről és italról az esőerdőben kell gondoskodnotok. Ezt a főnököm mondta. Menjetek! - felelte kicsit idegesen a 32 éves kanadai férfi.

- Értettük! - vágta rá Tom, Gustav, Bill, és Georg.

A négy srác nekivágott az esőerdőnek. Másfél kilóméteres séta után felfedeztek egy kis faházat, ahol 4 kvad állt. A házban tartózkodtak. A 3 fiú Gustav, Georg, és Bill elhajtott gyorsan a kvadokkal. Tom pedig arra várt hogy a faház ajtaja kitárulkozzon. Nem is kellett sokat várnia, hiszen ahogy a srácok elhajtottak a járművekkel, rögtön 3 pasas nézett ki az ajtón. Tom elővette a bicskáját, és elhajította a 3 férfi felé. A bicska 3 irányba ment el, és a férfiak artériáját vette célba. Az emberek rögtön elvéreztek. Ahogyan a földre estek, a bicska tisztán odarepült Tom kezébe. A fiú nem habozott sokat, rápattant a kvadra, és a fiúk után ment. Beesteleted. Georg elővette azokat a hálózsákokat, amiket még Greg kocsijában talált. Mind a négy hálózsák sötétszürke színű volt. Tüzetraktak, majd Tom és Gustav elmentek ételért, és vízért. 40 perc múlva visszajöttek és csak bogyókat hoztak, na meg persze vizet. Igaz nem laktak jól, de azért legalább ettek valamit. A vizet nagyon beosztották. Kitudja mikor fognak újból vizhez jutni. Másnap reggel összecsomagoltak, és folytatták kalandos útjukat. 1700 kilóméter után kerítést pillantottak meg.

- Megérkeztünk! - nyilatkozta Bill.

Megvárták, míg rájuk sötétedett, és elkezdték veszélyes akciójukat. Átmásztak a kerítésen, és úgy mentek hogy egymást fedezték. Előlment Tom, utána Georg, majd Bill, és végül Gustav. Eljutottak egy vízeséshez. A vízesésen túl megpillantották a bajba jutott embereket. A ketrec mellett, ahol az emberek voltak, volt egy fából készült kisebb vár. Tom, és Bill előre ment a várhoz. Először az alsó szinten végezték ki az őrőket a fegyvereikkel, majd felmentek a csigalépcsőn, és a tetőn lévő figyelőket is lemészárolták. Fogták a halott őrők kezében lévő nagy 2 kilógrammos kulcsot, és kinyitották a faketrecet. Az emberek kiszabadultak, és felültették őket a hatalmas nagy helikopterre. A srácokért Greg érkezett egy repülőgéppel. Ahogy mentek felrobbantották azokat a részeket amelyeken jártak. Másnap öltönyben jelenésük volt a kanadai elnöknél. Kitüntetésben részesültek. Megköszönték az elnöknek, és folytatták a normális életüket, a zenélés mellett. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.